Az újra működésbe lépett Transzlét blog szavazós posztját megirigyelve én is létrehoztam egy három kérdéses válaszadósdit. Úgy gondolom, így könnyebb egyértelműen válaszolni. Pl. így el lehet fogadni a TS-létet úgy is, hogy egyúttal a transzszexualitást betegségnek tartod. 
Tessék nyugodtan, őszintén, anonim szavazgatni. 

Ahogy már írtam, a transzszexuálisok énképük alapján a testi nemüktől eltérő neműnek érzik magukat. A nemi öntudatot megváltoztatni nem lehet, ezért az orvostudomány a transzszexuálisok kezelésére a test korrekciójával tesz kísérletet.

Kívülről nézve - a külső nemi szervektől eltekintve - gyermekkorban nem nagyon tér el egymástól egy férfi és egy női test. A külső jegyek éles megváltozása a nemi éréssel kezdődik, amikor az adott nemre jellemző nemi hormonok hatalmas változásokat eredményeznek. Férfiak esetében a tesztoszteron hatására erősödik a szőrzet, megjelenik az arcon is, mélyül a hang, s a nőkhöz viszonyítva robusztusabbá válik a test felépítése, a csontozat is. A nők esetében elkezdődik a mellek növekedése, szélesedik a csípő, s beindul a menstruáció.

Transzszexuálisként ideális esetben a nemi átalakulás már a kamaszkor előtt elkezdődne, mivel ekkor még lényegesen jobb külső végeredményt lehet elérni. Ennek ellenére erre nincs sok esély - a törvényi szabályozások általában a nagykorúsághoz kötik a folyamat megindítását, s gyakran maguk az érintettek sincsenek még egyértelműen tisztában azzal, hogy transzszexuálisok. Az mindenesetre kijelenthető, hogy külső tekintetében annál jobb eredményre lehet számítani, minél hamarabb kerül sor a kezelésekre.

Bár a köztudatban a hangsúly a nemi szervek átalakításán van, ez meglehetősen kis mértékben járul hozzá ahhoz, hogy ránézésre milyen neműnek gondolunk valakit - már ha ruhában van. A változások hangsúlyosabb részét a hormonkezelés képezi.

A hormonterápia transzszexuális férfiaknál lényegesen gyorsabb és látványosabb eredményeket hoz, a kamaszfiúkhoz hasonlatos pubertáson esnek át. A másik irányban, transzszexuális nők esetében az eredmény kevésbé gyors, s nem is annyira drasztikus. Mivel ezt az oldalt jobban ismerem, elsősorban erről írok részletesebben.
A tesztoszteron által véghezvitt hatásokat visszafordítani nincs mód: tehát egy hormonkezelésen részt vevő transzszexuális nő ádámcsutkája nem fog visszaalakulni, a hangja sem lesz magasabb, a csontozata sem változik, s a szőrzet sem fog eltűnni. A kívülről bevitt női nemi hormonok elsősorban a test zsírszöveteinek átalakulásában fejtik ki a hatásukat. Megindul a mellek növekedése (egyénileg eltérő eredménnyel, az esetek többségében túl fejlett mellekre nem kell számítani), s a vonások finomodnak azáltal, hogy a zsírszövetek eloszlása a testen belül megváltozik.

Kevés szerencsés esettől eltekintve valamilyen mértékben plasztikai beavatkozásokra is szükség van. Sokaknál mellimplantátum beültetése szükséges, s aránylag gyakorta érdemes az orr plasztikáját is megejteni.

A szőrzet eltüntetése is komoly kihívás lehet. Ebben persze gyökeresen eltérő kiinduló állapotokról lehet szó. Akadnak férfiak, akiknek se mellkasi szőrzete nincs, s még az arcon is alig találni belőle, míg léteznek olyanok is, akiknek még a hát válli részén is burjánzik a dzsungel. Ebben a transzszexuális nők sem kivételek. Több módszer is létezik a helyzet orvoslására, elektrolízissel, lézerrel is kiirthatóak a nem kívánt szálak.

A transzszexuális nők esetében még az átalakulás elején szükség van a szervezet által termelt tesztoszteron semlegesítésére. Amíg rendelkeznek herékkel, addig az utánpótlás folyamatos, ezen vagy a herék eltávolításával, az ún. orchidectomiával, vagy anti-androgén szerek szedésével lehet segíteni. Utóbbi előnye, hogy a folyamat visszafordítható, így a bizonytalan identitású személyek számára jobban javallott.

Transzszexuális férfiaknál a hormonok többnyire jó munkát végeznek, s a test a pszichés nemnek megfelelően átalakul. Esetükben az egyik szükséges műtét az emlők eltávolítása.

A nemi átalakítás rendszerint legutolsó része a nemi szervek átalakító műtétje, az SRS. A transzszexuális nők jó szakember kezei között az igazira megszólalásig hasonló külső nemi szervet kaphatnak, a transzszexuális férfiak esetében a technológia jelenlegi színvonalán az eljárás sokkal komplikáltabb, s az eredmény kevésbé meggyőző.

Milyen tehát külsőre egy átalakult transzszexuális?

Ha transzszexuális nőkről beszélünk, hatalmas a szórás. Akadnak olyan szerencsések, akik felvehetik a versenyt a legszebb genetikai nőkkel. A többség azért nem ilyen. A kezeléseken átesve többnyire képesek feltűnés nélkül beilleszkedni a társadalomba, s a külvilág nem feltételezné róluk az előéletüket, de nem lesznek az átlagos nőknél vonzóbbak. Ez a csoport teszi ki a transzszexuális nők oroszlánrészét, s ők valamint az elsőként említett, kivételesen szerencsés emberek azok, akikről soha nem is gondolnád, hogy nem nőként születtek.
Sajnos akadnak olyanok is, akiken az átalakulás vajmi keveset segít külső tekintetében, mert az eredeti testi adottságaik túlságosan is férfiasak voltak és/vagy nagyon későn kezdtek bele az átalakulásba, amikor a test már sokkal kevésbé fogékony a hormonkezelésre.
S persze sok olyan transzszexuális nő is akad, akik kedvező adottságaik ellenére sem lesz hitelesek, mert túlzásokba esnek a plasztikai műtétek terén.
A transzszexuálisok intelligencia szempontjából ugyanolyan változatosak, mint a nem TS emberek, így nagyon sok múlik az egyéni döntéseken annak tekintetében, hogy mennyire alakul sikeresen a társadalomba történő beilleszkedésük.

A transzszexuális férfiak esetében a hormonkezelés sokkal nagyobb hatékonyságú. Esetükben külsőre teljesen férfias megjelenés érhető el viszonylag rövid idő alatt.Bár az esetlegesen meglévő, hangsúlyosan nőies csípőn ez nem segít, de sokuk testépítéssel képes ezt is feltűnésmentessé tenni.  A gond náluk a nemi szervek átalakításában mutatkozik meg, ezen a téren egy transzszexuális nő sokkal jobb eredményekre számíthat.

Végül egy galéria néhány képpel. Igyekeztem változatos megjelenésű transzszexuálisokat összeválogatni, de hiteles embereket találni nem olyan könnyű. Transzszexuális nők esetében (mint majdnem minden nőnél) ritka a nem full előnyösre belőtt, esetenként fel is javított szelfi, TS férfiaknál pedig többnyire a tökéletes testűre gyúrt példányokkal találkozni a neten.

Nem kamasz olvasóim még egész biztosan emlékeznek arra, amikor a hazai tévéműsorokban kezdtek megjelenni a különböző, önmagukat transzszexuálisnak definiáló egyedek. A valaha nagy sikerű Mónika show is tömegével szerepeltette ezeket a kívülről legalábbis bizarrnak tűnő személyeket, akik aztán megalapozták a transzszexuálisok társadalmi megítélését.

Sok, önmagát transzszexuálisnak valló személyiség parádézik még ma is a nyilvánosság előtt. Nagy részük melegbárok színpadán keresi a kenyerét, s viselkedésben nem nagyon térnek el a transzvesztitáktól. A leginkább normálisnak tűnő hazai transzceleb, Novák Angéla is leginkább arról ismert, hogy különlegességének farvizén igyekszik szerepelni. Őt személyesen is ismertem régen, s leginkább arra gyanakszom, hogy beleragadt ebbe a szerepbe, s eleve nem volt semmi egyéb hasznosítható képessége, amivel a megélhetését biztosíthatta volna. A határokon túl is egyre több hírességről derül ki, hogy transzszexuális, s ők a celebstátuszuk miatt akarva-akaratlanul is rivaldafényben vannak.

A médiában magamutogató transzneműek esetén a transzszexualitás személyes véleményem szerint erősen megkérdőjelezhető. Ők inkább akarnak érdekesek lenni, mint nők. A transzszexuálisok átalakulásának országonként változó engedélyeztetési procedúrája van. Hogy az egyéb mentális problémával rendelkező személyeket kirosálják, elvileg komoly szűrés van, pszichológusok és pszichiáterek közreműködésével. Hogy ez a gyakorlatban mennyire hatékony, az már egy másik kérdés, de rengeteg olyan személy is kap a transzszexualitásról szóló diagnózist és nemváltási engedélyt, akinek nem kellene. Hogy esetenként ártanak a valódi transzszexuálisok megítélésének, az csak egy sajnálatos mellékhatás, az viszont sokkal súlyosabb probléma, hogy a saját életüket is tönkreteszik, mivel a nemi átalakítás visszafordíthatatlan. A hazai gyakorlatban hallottam olyan esetről, hogy a herék eltávolításán túlesett, mindenféle engedélyekkel már rendelkező, tehát a szűréseken átjutott személy a műtétet követően jött rá, hogy meggondolta magát. A heréit természetesen már nem lehetett visszavarázsolni.
A hazai transzszexuálisok nagy részének nemi átalakító műtétjét végző szegedi professzor is számos esetben utasított el engedélyekkel rendelkező pácienseket, mert az ő személyes megítélése alapján nem voltak transzszexuálisok - nagy valószínűséggel igaza volt, még ha ennek eldöntéséhez nincs is releváns szakirányú végzettsége.

A valódi transzszexuálisokról keveset hallani, mert nem élnek rivaldafényben. Ez nem érdekük, mivel a saját pszichés nemüknek megfelelően igyekeznek beolvadni a társadalomba. Teljesen hétköznapi emberek, a médiában látható transzneműekre jellemző allűrök nélkül.
Számukra, számunkra a parádézó transzneműek viselkedésének megítélése felemás. Részben katasztrofális, mert a társadalom őket látva általánosít. Ugyanakkor leginkább ennyi hasznot is hajtanak. Elsősorban ők okozzák azt, hogy rólunk még csak véletlenül sem jut eszébe senkinek, hogy transzszexuálisok lennénk, annyira nem hasonlítunk rájuk.

A világ nagyobbik részében az orvostudomány a transzszexualizmust betegségként tartja számon, ennek megfelelően a diagnózist a szakma, a többi betegséghez hasonlóan saját kóddal látta el. Az utóbbi években elindult egy mozgalom, amely igyekszik a transzszexualitás állapotát kimozdítani a betegségek témaköréből, s egyes országokban látszik is elmozdulás a megítélés terén.

Azonban még a transzszexualizmus mögött álló jogvédők sem képesek tudományos érveket felsorakoztatni a változtatás megindoklására azon túl, hogy stigmatizálja az érintett embereket, s a betegség státusza ronthat a transzszexuálisok amúgy is rossz lelki állapotán. Azt valóban nem szabad elfelejteni, hogy a transzszexuálisok, az önképpel ellentétes testbe zárva szenvednek, sokuk komoly depresszióval küzd, s gyakorta követnek el öngyilkosságot a kilátástalanság okán. Ennek ellenére én nem vagyok meggyőződve arról, hogy az állapot nem betegségként való elfogadtatása bármit is javítana ezen a helyzeten, de ha mégis, ez csak játék a szavakkal, s a lényegen nem változtat.

Véleményem szerint a transzszexualizmus egyértelműen betegség, kóros, gyógyítandó állapot. Elvégre akárhogy is nézzük, egészséges, normális esetben egy genetikai férfinak vagy nőnek pszichésen is a saját testi neméhez tartozónak kellene éreznie magát.
S érintettként bármennyire is kellemesebb az a gondolat, hogy rossz testbe születtünk, objektíven nézve a testünknek semmi baja. A genetikai nemünknek megfelelően fejlődött ki, az agyunk fejlődése azonban ettől eltér. A transzszexuálisok agyának vizsgálata azt jelzi, hogy az agyunk sok szempontból közelebb áll az identitásunknak megfelelő nemű emberek agyához.
Innentől már csak az a kérdés, hogy mit tekintünk az egyes emberek nemének eldöntésekor mérvadónak. A hús-vér testet, a nemi kromoszómákat vagy az embert valójában meghatározó agyat. Transzszexuálisként is csak azt tudom mondani, hogy ez egy kifejezetten fogós kérdés.

A kilencvenes évek végén kezdtem bele a nemváltoztatás folyamatába, amikor a mikéntje itthon még korántsem volt kiforrott és magától értetődő. Emlékeim szerint akkoriban a sorstársaim sem vitatták azt, hogy betegek lennénk. Tulajdonképpen ez még egy megnyugvást is adott, elvégre tényleg önhibánkon kívül kerültünk ebbe a helyzetbe.

Most, lassan két évtized távlatából már sokkal objektívebben, kívülről tudom nézni a dolgot, mint érintettként. A transzszexualitás ugyanis, ha nem is gyógyítható, de kezelhető. Ha a test a pszichés nemnek megfelelően átalakul, s az ember mind fizikálisan, mind adminisztratív módon az új nemének megfelelően élhet, úgy a probléma, amennyiben valóban a transzszexualitás volt a kiváltó ok (sajnos bőségesen akadnak olyan emberek is, akik valójában nem transzszexuálisok, de a rendszer könnyen kijátszható, s így számos olyan ember is átmegy ezen a folyamaton, akinek - saját érdekében - nem kellene, mivel visszafordíthatatlan) megszűnik. Természetesen kismillió egyéb ok akadhat, ami megkeserítheti egy ember életét és boldogulását, de egy átalakult transzszexuális esélyei - a párkapcsolatok kialakításában meglévő nehézségektől eltekintve - innentől már lényegében megegyeznek bárki máséval, akinek soha nem volt hasonló gondja. 

A transzszexualitás az az állapot, amikor az érintett fizikai és genetikai, kromoszomális neme illetve a saját pszichés nemtudata aszinkronban áll. Magyarán, ha egy férfinak született ember nőnek vagy egy nőnek született ember férfinek érzi magát. Hogy ez mennyiben tekinthető betegségnek, arról majd a következő posztban írok.
Ha egy genetikailag férfi nőnek érzi magát, úgy az ő elnevezése transzszexuális nő, míg az önmagukat férfinak érző genetikai nők a transzszexuális férfiak.

A transzszexualitás szerencsére nem elterjedt dolog. Szerencsére, mert az ebben szenvedők élete meglehetősen nehéz. Az énkép nem megváltoztatható, így a kezelésben részt nem vevő transzszexuálisok többnyire szenvednek, sokszor depressziósok. Körükben az öngyilkossági mutatók átlag felettiek.

Mint minden másság, a transzszexualitás elfogadása is felemás a kevésbé nyitott társadalmakban, így hazánkban is. Azt azonban meg kell próbálni megérteni, hogy ez nem egy hóbort. Az érintettek lennének a legboldogabbak, ha nem lenne ilyen problémájuk. Képzeld el, hogy ellentétes neműnek érzed magad, s hiába minden ellenállás, nem tudsz az érzésen változtatni, szó szerint szenvedsz attól, hogy abban a testben vagy, amibe a sors fintoraként kerültél.

Az elfogadást erősítik a tévhitek is. A transzszexualitást általában összemossák a homoszexualitással vagy transzvesztitizmussal, holott egész másról van szó. Már maga a jelenség neve is félrevezető, mivel nem a szexualitással, hanem az adott személyek nemével kapcsolatos. A helyes kifejezés a transznemű volna, azonban ezt a szó már mind a nemzetközi, mind a magyar kontextusban a transzszexuálisok, transzvesztiták és különféle, a nemek határvonalán időszakos jelleggel átkacsintó, olykor fetisiszta csoportok együttes megnevezésére használják.
De vegyük sorra, mi micsoda.
A transzszexualitás definíciójáról már volt szó. A transzvesztiták olyan emberek (egészen elhanyagolható aránytól eltekintve szinte kivétel nélkül férfiak), akik az ellentétes nem ruháit veszik fel, s ezt esetenként a szexuális életük részeként is teszik. Akadnak közöttük hetero- és homoszexuálisok is. A transzvesztita férfiak ugyanakkor nem szeretnének nemet változtatni, s a női megjelenés vagy a női ruhadarabok világába tett kirándulásaik időben korlátozottak, nem szeretnének nővé válni.

A transzszexuális nők is férfiként születnek, s identitásuk elfogadása után többnyire megindulnak a nővé válás útján. Ennek része a női megjelenés, a női ruházat, smink. A váltás többnyire átmenettel jár, eleinte nem állandó jeleggel jelennek meg nőként. Ebben a fázisban kívülről nézve nem látható különbség egy transzszexuális nő és egy transzvesztita férfi között, s mivel ez a fázis, amikor egy transzszexuális még szemet szúr, ez megalapozza a két kategória összemosásának alapjait.

A transzszexuálisok gyakran könyvelődnek el homoszexuálisként. Fontos azonban megérteni, hogy a transzszexualitás nem a szexualitásról szól, hanem az ember neméről. Így egy transzszexuális ember lehet homo-, bi- vagy heteroszexuális is, mint bárki más. A zavart és a félreértést elsősorban az okozza, hogy a külvilág számára tűnhet homoszexuálisnak egy transzszexuális nő (genetikai férfi), aki a férfiakhoz vonzódik, míg a nőket kedvelő transzszexuális nő, bár saját énképe alapján leszbikus, genetikai neme alapján heteroszexuális benyomást kelt.

A transzszexualitás oka nem teljesen tisztázott, de a legelfogadottabbnak vélt tudományos álláspont a magzati korban fellépő hormonális hatásokat teszi felelőssé. A transzszexuálisok agya nem a kromoszomális nemének megfelelően működik. A nemi öntudat szilárd dolog, legkésőbb gyermekkorra kialakul, s nem változtatható meg. Gondolj bele abba, hogy bár nőnek érzed magad, arra kérnek, változtass ezen, s élj férfiként. Vagy épp fordítva. 

A transzszexuálisok kezelésében az a tudományos álláspont alakult ki, hogy a test korrekciójára tesznek kísérletet. Az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan az eredmények egyre jobbak, így a transzszexuálisoknak esély nyílik a kiegyensúlyozott, pszichés nemüknek megfelelő életre. Zömében sikeresen beleolvadnak a társadalomba, s az új nemüknek megfelelően élnek.

A médiában, nyilvánosság előtt létező transzszexuálisok, vagy annak mondott egyedek vannak szem előtt. A róluk kialakult kép alapján ítél a társadalom. Egy sikeres életet élő transzszexuális nem látszik, mivel teljesen hétköznapi életet él.
Én ez utóbbiak közé tartozom. Rólunk szól ez a blog.