Nem kamasz olvasóim még egész biztosan emlékeznek arra, amikor a hazai tévéműsorokban kezdtek megjelenni a különböző, önmagukat transzszexuálisnak definiáló egyedek. A valaha nagy sikerű Mónika show is tömegével szerepeltette ezeket a kívülről legalábbis bizarrnak tűnő személyeket, akik aztán megalapozták a transzszexuálisok társadalmi megítélését.

Sok, önmagát transzszexuálisnak valló személyiség parádézik még ma is a nyilvánosság előtt. Nagy részük melegbárok színpadán keresi a kenyerét, s viselkedésben nem nagyon térnek el a transzvesztitáktól. A leginkább normálisnak tűnő hazai transzceleb, Novák Angéla is leginkább arról ismert, hogy különlegességének farvizén igyekszik szerepelni. Őt személyesen is ismertem régen, s leginkább arra gyanakszom, hogy beleragadt ebbe a szerepbe, s eleve nem volt semmi egyéb hasznosítható képessége, amivel a megélhetését biztosíthatta volna. A határokon túl is egyre több hírességről derül ki, hogy transzszexuális, s ők a celebstátuszuk miatt akarva-akaratlanul is rivaldafényben vannak.

A médiában magamutogató transzneműek esetén a transzszexualitás személyes véleményem szerint erősen megkérdőjelezhető. Ők inkább akarnak érdekesek lenni, mint nők. A transzszexuálisok átalakulásának országonként változó engedélyeztetési procedúrája van. Hogy az egyéb mentális problémával rendelkező személyeket kirosálják, elvileg komoly szűrés van, pszichológusok és pszichiáterek közreműködésével. Hogy ez a gyakorlatban mennyire hatékony, az már egy másik kérdés, de rengeteg olyan személy is kap a transzszexualitásról szóló diagnózist és nemváltási engedélyt, akinek nem kellene. Hogy esetenként ártanak a valódi transzszexuálisok megítélésének, az csak egy sajnálatos mellékhatás, az viszont sokkal súlyosabb probléma, hogy a saját életüket is tönkreteszik, mivel a nemi átalakítás visszafordíthatatlan. A hazai gyakorlatban hallottam olyan esetről, hogy a herék eltávolításán túlesett, mindenféle engedélyekkel már rendelkező, tehát a szűréseken átjutott személy a műtétet követően jött rá, hogy meggondolta magát. A heréit természetesen már nem lehetett visszavarázsolni.
A hazai transzszexuálisok nagy részének nemi átalakító műtétjét végző szegedi professzor is számos esetben utasított el engedélyekkel rendelkező pácienseket, mert az ő személyes megítélése alapján nem voltak transzszexuálisok - nagy valószínűséggel igaza volt, még ha ennek eldöntéséhez nincs is releváns szakirányú végzettsége.

A valódi transzszexuálisokról keveset hallani, mert nem élnek rivaldafényben. Ez nem érdekük, mivel a saját pszichés nemüknek megfelelően igyekeznek beolvadni a társadalomba. Teljesen hétköznapi emberek, a médiában látható transzneműekre jellemző allűrök nélkül.
Számukra, számunkra a parádézó transzneműek viselkedésének megítélése felemás. Részben katasztrofális, mert a társadalom őket látva általánosít. Ugyanakkor leginkább ennyi hasznot is hajtanak. Elsősorban ők okozzák azt, hogy rólunk még csak véletlenül sem jut eszébe senkinek, hogy transzszexuálisok lennénk, annyira nem hasonlítunk rájuk.